„Vörös hús” alatt értjük a háziasított állatokból származó marhahúst, sertéshúst, bárányhúst és kecskehúst, valamint a feldolgozott élelmiszerekben és a hamburgerek többségében található ilyen húsokat. Nem tartozik ide a baromfihús és a vadhús, illetve a belsőségek (habár a belsőségek és a vadhús hatását a rákbetegségek kockázatának kialakulására még nem ismerjük). Habár a vörös húsok fogyasztása növeli a bélrák kialakulásának valószínűségét, a vörös húsok különböző tápanyagok fontos forrásai is. Iránymutatásként javasolt elkerülni heti több, mint 500 gramm vörös hús fogyasztását (500 gramm főtt tömeg, ami kb. 700–750 gramm nyers tömegnek felel meg, attól függően, hogy a hús az állat melyik részéből származik, illetve hogy hogyan készítjük el).

„Feldolgozott hús” alatt a füstöléssel, érleléssel, sózással, vagy kémiai tartósítószerek hozzáadásával tartósított húsokat értjük. Idetartozik például a sonka, a szalonna, a szalámi, és bizonyos típusú kolbásztermékek, például a virsli. Mivel a feldolgozott húsok fogyasztása még kis mennyiségben is szintén összefüggésben áll a bélrák kockázatával, ugyanakkor pedig – szemben a vörös húsok fogyasztásával – nincsenek jótékony hatásai a táplálkozás szempontjából, amennyire csak lehetséges, ajánlott elkerülni a feldolgozott húsok fogyasztását a rák kockázatának csökkentése érdekében.