Gyakran használjuk a „túlsúlyos” és „elhízott” szavakat, amikor azt akarjuk kifejezni, hogy a test túl sok zsírt halmozott fel. A zsír a testünk normális része, szigetel, védi a belső szerveket, és fontos hormonokat termel. A normális, egészséges emberek testsúlyának egynegyed-egyhatod részét zsír alkotja (a nők jellemzően arányaiban több zsírral rendelkeznek, mint a férfiak), de minél inkább meghaladják ezt az értéket, annál több egészségügyi problémával kell szembenézniük.

25 és 30 kg/m² közötti BMI esetében „túlsúlyról”, míg 30 kg/m² feletti BMI esetében „elhízásról” beszélünk. A testsúllyal összefüggő egészségügyi problémák előfordulásának valószínűsége növekszik mind az egészséges tartomány alatti, mind pedig az a feletti értékek esetén, de nincs olyan konkrét pont, amelynél az „alacsony kockázat” átfordul „magas kockázatba” – a kockázat fokozatosan növekszik a testsúly növekedésével párhuzamosan. A felesleges testzsírral rendelkező emberek vérzsírszintje magasabb (koleszterin és triglicerid), és magasabb a vérnyomásuk is, ami azt jelenti, hogy esetükben nagyobb valószínűséggel alakul ki szívbetegség. A felesleges testzsír azt eredményezi, hogy a test kevésbé reagál az inzulin hormonra, így növekszik a cukorbetegség kialakulásának valószínűsége, ugyanakkor pedig megnövekszik az olyan hormonok szintje, amelyek elősegítik a sejtek osztódását és növekedését, ami bizonyos rákbetegségek valószínűségét növeli. Mivel a BMI nem tesz különbséget a zsírból és az izomból származó testsúly között, vannak olyan esetek, amikor a BMI nem pontosan mutatja az összes testzsírt, különösen olyan emberek esetében, akik sok izommal rendelkeznek, mint a sportolók, vagy olyanok esetében, akiknek a normálisnál kevesebb izomzatuk van, mint az idős emberek.

Akármennyi is legyen azonban a BMI, minél nagyobb a derékméret (derékbőség), annál nagyobb az elhízással összefüggő egészségügyi problémák kialakulásának valószínűsége.