A „biztonságos dózis” bonyolult fogalom, ami a tudományos bizonyítékokon (toxicitás) kívül számos egyéb tényezőtől is függ: ilyenek például a gazdasági tényezők (a terhelés megszüntetésének vagy csökkentésének költsége), közegészségügyi tényezők (egy közösségen belüli összes betegségteher), valamint társadalmi és politikai tényezők (mit tart elfogadhatónak a közvélemény és a politikusok).

A rákkeltő anyagok esetében általában nem létezik megállapított „biztonságos dózis”, és a 100%-os elkerülésen alapuló politika követése tanácsos, például bizonyos munkavégzéshez kapcsolódó rákkeltő anyagok tekintetében, mint az azbeszt; a környezetben lévő számos vegyi anyag, például a légszennyező anyagok esetében azonban ez nem lehetséges. Az Európai Unió például tiltja az azbeszt minden típusú felhasználását a terhelés megszüntetése céljából. Vannak azonban olyan alacsony mértékű terhelések, amelyeket a társadalom jelenleg elfogadhatónak tekint: például az emberi egészség védelmének érdekében az Európai Unió kettő határértéket állapított meg a finom részecskék (PM₁₀) vonatkozásában, amelyek a légszennyezés alkotórészei: a PM₁₀ napi átlagértéket és a PM₁₀ éves átlagértéket (2008/50/EK irányelv a környezeti levegő minőségéről).