Legtöbb esetben a sugárzás ember által történő alkalmazásait törvény szabályozza. Ezek a törvények általában csak az arra felhatalmazott felhasználók számára engedélyezik a radioaktív anyagok használatát. Szigorú határértékeket határoznak meg a radioaktív anyagok környezetbe történő esetleges kibocsátásaira nézve. Megkövetelik a munkáltatóktól, hogy kezeljék és korlátozzák munkavállalóik sugárzásnak való kitettségét.

Az egészségügyben általában csak akkor alkalmaznak sugárzást, ha az orvos úgy látja, hogy a beteget alá kell vetni egy bizonyos eljárásnak, ami lehet diagnosztikai célú röntgen, számítógépes tomográfiás (CT) vizsgálat, izotópos vizsgálat vagy sugárkezelés. Ilyen helyzetekben az orvos megítéli azt, hogy a betegnek milyen előnye származik egy diagnózis vagy terápiás hatás eléréséből, összevetve a rák kockázatának a sugárterhelésből adódó kismértékű emelkedésével. Az országok többségében iránymutatásokat fogalmaztak meg az ilyen klinikai értékelések támogatása érdekében.

Vannak olyan természetes sugárzási források, amelyek nehezen szabályozhatók. A kőzetekben és talajokban jelen lévő természetes radioaktivitásból származó kozmikus sugárzásnak és gammasugárzásnak való kitettségünket nagymértékben meghatározza az, hogy hol élünk. A természetes radioaktivitásból származó kitettség legfontosabb forrása az otthonokban és a munkahelyeken jelen lévő radon, ez pedig szabályozható.