Mindannyian ki vagyunk téve természetes és mesterséges eredetű ionizáló sugárzásnak. Az, hogy kinél milyen mértékű a radonterhelés vagy a millisievert (mSv) per évben mért dózis, attól függ, hogy hol élünk, milyen munkát végzünk, mit eszünk és iszunk, és milyen orvosi eljárásokon mentünk már keresztül. Becslések szerint egy átlagos európai ember évente 4 mSv sugárzást kap. A fent részletezett életmódbeli okoknak köszönhetően sokan az átlagosnál jelentősen magasabb vagy alacsonyabb sugárzásban részesülnek.

Sokunk esetében a egyetlen és legnagyobb sugárzási dózis az otthonunkban található radonból származik, és nem több, mint 1–2 mSv/év, de ez jelentős mértékben eltérő lehet a különböző otthonokban és helyszíneken. A természetes források többsége, úgymint a kozmikus sugarak és az ételben jelen lévő alacsony szintű természetes radioaktivitás, egyéni szinten nehezen szabályozható, de általában ezek nem érnek el magas szintet (becslések szerint 0,5mSv/év alatt maradnak).

Európában az orvosi eljárások jelentik a mesterséges radonterhelés legfőbb forrását, különösen pedig azok, amelyeket az egészségügyi problémák diagnosztizálása érdekében alkalmaznak (becslések szerint átlagosan kb. 1–2 mSv/fő/év, de ez attól függ, hogy részt vettünk-e vizsgálatokon, illetve hogy hány vizsgálaton vettünk részt. A sugárzás orvosi alkalmazása a hatékonyabb diagnosztizálás érdekében történik (pl. a betegségek vagy sérülések helyének megállapítása érdekében készített röntgenfelvételek, amik alapján meg lehet határozni a megfelelő kezelést), vagy a kezelés érdekében (a rák kezelésére alkalmazott sugárkezelés), így tehát a beteg javát szolgálja, és a kapott sugárterhelés általában elfogadható, ha azt tekintjük, hogy milyen nagy előnyök származnak belőle.

A sugárzásnak való kitettség egyéb mesterséges forrásai, az atomerőművek normális működéséből származó apró, elkerülhetetlen radioaktívanyag-kibocsátások olyan dózisokat eredményeznek, amelyek összehasonlításban nagyon alacsonyak (jóval 0,01 mSv/év alatt még azok esetében is, akik az ilyen létesítmények közelében élnek). Bizonyos munkavállalók, köztük a repülőgépek személyzete, az atomerőművekben dolgozók, és bizonyos föld alatti bányákban dolgozók, magasabb sugárzásnak lehetnek kitéve, amelynek értéke 1–10 mSv/év között lehet, ha radioaktív anyagokkal vagy olyan helyen dolgoznak, ahol magasabb a sugárzás szintje.

Két nagy atomerőmű-baleset - az ukrajnai Csernobilban 1986-ban és Japánban a Fukusima Daiicsi atomerőműben 2011-ben történt baleset - nagy mennyiségű radioaktív anyag kibocsátásához vezetett, és nagy számú népesség számára okozott sugárterhelést. A csernobili terhelés azonban a volt Szovjetunión kívüli népesség számára az életen át felhalmozott dózis feletti értéknek csak nagyon kis töredékéért tehető felelőssé, a Fukusimából származó sugárzás pedig elhanyagolható mértékű volt Európában.