A méhnyakrákszűrés valójában nem a rák kimutatására szolgáló vizsgálat. Olyan rákmegelőzési módszer, aminek a célja olyan korai rendellenességek kimutatása és kezelése, amelyeket ha nem kezelünk, rákot okozhatnak a méhnyakban. Az invazív méhnyakrák kockázata akár 90%-kal csökken az olyan nők esetében, akik rendszeresen részt vesznek a szervezett szűrőprogramokon a két javasolt szűrővizsgálat egyikének igénybevételével. Más szavakkal fogalmazva, az invazív méhnyakrák 10-ből 9 esetben megakadályozható szűréssel. Azok esetében, akik részt vesznek a szűrésen, a méhnyakrákban való elhalálozás kockázata nagymértékben csökken, de egyéb szűrési módszerekhez hasonlóan a méhnyakrákszűrés során is észrevétlenek maradhatnak olyan rendellenességek, amelyek rákot okozhatnak.

Méhnyakrákszűrés céljából két különböző típusú vizsgálat ajánlott. A régebbi és legszélesebb körben alkalmazott vizsgálat a citológiai (sejttani) vagy Pap- (Papanicolaou) vizsgálat, amelynek során mintát vesznek a méhnyak felszínét borító sejtekből, amit aztán laboratóriumba küldenek mikroszkópos vizsgálatra. Az újabb vizsgálati módszer, amelyet egyes szűrőprogramokban használnak, a humán papillomavírus (HPV) általi fertőzés kimutatására irányul, mivel a méhnyakrákot csaknem minden esetben krónikus HPV-fertőzés okozza. A két módszer együttes alkalmazása nem ajánlott, kivéve, ha az egyik vizsgálat (a Pap-teszt vagy a HPV-teszt) pozitív eredményt hoz. Ebben az esetben a nőgyógyászati vizsgálat előtt elvégezhető a másik vizsgálat is az eredmény ellenőrzése érdekében.