Az orvosok, akik a betegeket - különösen pedig az ionizáló sugárzás hatásaira érzékenyebb gyerekeket - diagnosztikai célú, sugárzással járó vizsgálatokra utalják (diagnosztikai röntgen, számítógépes tomográfiás (CT) vizsgálat, vagy izotópos vizsgálat), valamint azok, akik elvégzik ezeket a vizsgálatokat, általában tisztában vannak azzal, hogy óvatosan kell alkalmazni a sugárzást. Az ilyen vizsgálatokkal kapcsolatba hozható rákbetegségek kialakulásának kockázata jellemzően nagyon alacsony, és amikor a vizsgálat beigazolódik, az előnyök meghaladják az esetleges káros egészségügyi hatásokat. Az ionizáló sugárzással járó eljárások használatát azonban diagnosztikai célokra kell korlátozni, amikor betegség gyanúja áll fenn, és nem szabad például rutin „egészségügyi ellenőrzésekre” felhasználni.

Fontos tudni, hogy ezeket a vizsgálatokat azért végzik el, hogy a beteg javát szolgálják, és ha valaki megtagadja a vizsgálatot, annak nagyon súlyos egészségügyi következményei lehetnek, ha emiatt nem diagnosztizálnak egy betegséget vagy sérülést, vagy későn születik meg a diagnózis, vagy téves diagnózis születik. Ha azonban ismételten sor kerül ilyen vizsgálatokra, a betegnek éreznie kell azt, hogy bármikor megkérheti orvosát arra, hogy ellenőrizze, hogy a vizsgálatok mindegyike indokolt-e orvosi szempontból, annak érdekében, hogy elkerülje a felesleges kitettséget a röntgensugaraknak vagy CT vizsgálatoknak. Előfordulhat, hogy vannak alternatív vizsgálatok, mint például az ultrahang, vagy egy alacsonyabb sugárterheléssel járó vizsgálat, de bízni kell az orvos döntésében azzal kapcsolatban, hogy milyen típusú vizsgálatra van szükség a megfelelő diagnózis megállapításához.